Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten
A tudatosság alapvető a kommunikációnkban is. Ha zsigerből válaszolunk, akkor az érzéseink alapján beszélünk, ami sokszor haragot, neheztelést, elégedetlenséget közvetít a szeretet helyett.
Akik ismernek, tudják, mennyire fontosnak tartom a megfelelő beszédet, a tudatos kommunikálást, mivel életek és kapcsolatok mehetnek tönkre, ha nem tudjuk, hogy mit és hogyan mondjunk, és hogyan hallgassunk meg másokat.
Számomra a kommunikáció, a beszéd, a hang, mind a teremtő folyamatunk része: így nyilvánítjuk ki a bennünk lévő hiteket, gondolatokat, érzéseket és ezzel egyúttal teremtünk is.
Teremtünk jó és rossz kapcsolatokat, baráti, felemelő beszélgetéseket, munkahelyi vitákat, párkapcsolati veszekedéseket... igaz? Így, amennyiben a kommunikációnk megváltozik, megváltozik a teremtésünk is: mást fogunk tapasztalni.
Ha kedvesen viszonyulunk a másikhoz, kedvességet, ha pedig haraggal fordulunk valakihez, akkor haragot fogunk visszakapni is.
Mondásunk is van rá:
"Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten."
Tehát "csak" az "adjon isten-t" kell megváltoztatni ahhoz, hogy más legyen a fogadj isten. :) Persze ez sokszor nem tűnik könnyűnek, különösen, hogy rengeteg belénk rögzült sémamondat van a fejünkben a különböző helyzetekre.
Neveltetésünk időszaka alatt sok mindent hallottunk - a szüleinktől, tanárainktól - és ezeket aztán felnőttként az adott helyzetben mi is használjuk, sokszor gondolkodás nélkül...
A tudatos kommunikáció számomra egyet jelent azzal, hogy nem gondolkodás nélkül, csípőből mondom azt, ami jön, hanem végiggondolva, és figyelve arra, hogy mi zajlik a másikban, amikor olyat mond, amilyet, illetve, hogy mi zajlik bennem, amikor azt hallom, amit...
A tudatos kommunikációban a legfontosabb, hogy a jelen pillanat alapján (és ne a múlt sérelmeiből) kiindulva reagáljunk. Általában persze pontosan ezt tesszük, reagálunk, ahelyett, hogy figyelnénk, és tudatosan döntenénk és beszélnénk egy adott helyzetben.
Nemrég egy nagyon kedves volt osztálytársamtól - Köszönöm Évi! :) - tanultam egy szerintem igazán megszívlelendő gondolatot, amit a kommunikációs helyzeteinkben is bármikor alkalmazhatunk. Arról van szó, hogy mielőtt bármit mondanál - vagy akár csak gondolnál -, előbb megkérdezed magadtól:
Mit tenne most a SZERETET?
Ha semmi mást nem teszel, csak ezt végiggondolod az adott pillanatban, ahelyett, hogy rögtön, netán dühből visszaszólnál, máris sokat tettél magadért, a másikért és a kapcsolatért.
Természetesen az a mondat, ez a kérdés vonatkozik a bármilyen egyéb teremtési helyzetre, gondolatra is, amikor épp bosszankodni vagy félni kezdenél például...
Csodás napokat és kapcsolatokat! Légy magadhoz jó!
Erika